Érdekes témába botlottam pár héttel ezelőtt. Bár nem a civilizáció-kutatásról és osztályozásról akartam eredetileg írni, megfogott a kérdéskör leginkább azért, mert ezt tipikusan egy olyan tudományterületnek tartottam (és tartom most is), ami igencsak szűkölködik tapasztalati értékekben. Ez a kijelentés magyarázatra szorul, ugyanis joggal mondhatják a jövő- meg civilizációkutatók, hogy itt az emberi társadalom és történelem, benne élünk, megvan a tudományos eszköztárunk a vizsgálatához, többet nem is kívánhatnánk. Ez persze jogos érvelés, de inkább történészi nézőpontból érzem annak: időben visszafelé ez megállja a helyét, de amikor a nagyon távoli jövőre teszünk jóslatokat, akkor édeskevésnek érzem, hogy pusztán egyetlen példát, az emberiség példáját tekintjük. Márpedig elhihetik, itt most a nagyon távoli jövőről (is) lesz szó. Jó szokásomhoz híven az eredeti témától egy-egy érdekesebb gondolat kedvéért most is el fogok rugaszkodni az eredeti témától. Akit nem érdekelnek a fogalmi fejtegetések és az előzetes magyarázatok, a következő három bekezdést nyugodt szívvel átugorhatja.

 

   A civilizáció-kutatás és osztályozás egyszerre a jelen és a jövő tudománya. Egyrészt optimistán feltételezzük, hogy velünk párhuzamosan esetleg létezhetnek más értelmes lények is, akik felépítettek valamiféle civilizációt (és ezt jó lenne objektíven összehasonlítani a mienkkel), másrészt - szintén derűlátó módon - hisszük, hogy egyszer majd mi is a társadalmi-politikai-gazdasági szervezettség felsőbb fokaira jutunk, és talán ez a fejlődés előre jelezhető. Egyfelől ez egy szintetizáló munka, a történelmünk alapján elméleteket alkotunk (ez történészeket, gazdasági szakembereket, szociológusokat igényel), másfelől pedig pedig aktív kutatás a jelenünkben (ami pedig csillagászok és fizikusok által végzett feladat).

 

   A civilizációkutatás önmagában nem azt jelenti, hogy bevesszük magunkat egy könyvtárba vagy levéltárba és rekonstruáljuk egy-egy birodalom vagy állam történetét. Elismerem, hogy a civilizáció szót gyakran használják abban az értelmében, hogy eltérő kultúrák által létrehozott társadalmi-politikai struktúrákat jelöljenek vele (ezért nem üti meg a fülemet, ha azt hallom, hogy kínai civilizáció, vagy inka civilizáció, stb.), de én egyáltalán nem erre gondolok. A civilizáció szót én az emberi faj által összességében felépített egészre értelmezem, és itt rögtön szorosan össze is kapcsolom a jövőkutatással (hamarosan kiderül, miért). Talán érdemes megjegyezni, hogy ezt a szemléletmódot az utóbbi pár évszázad fejlődése tette lehetővé. Ha a kőkorszaki Földet vizsgálnám, és rajta emberi civilizációról beszélnék, kétesnek érezném a megjelölés jogosságát. Az én értelmezésemben előforduló civilizáció kifejezés ugyanis feltételezi, hogy az adott faj (jelen esetben az emberi faj) által teremtett szervezeti egységek (államok, nemzetek, korábban törzsek)  nagyobb része szerves kapcsolatban álljon egymással. És mivel nincs hatékony kereskedelmi kapcsolat megfelelő politikai vagy kulturális együttműködés nélkül, rögtön felsejlik a globalizáció fogalma is, amit itt igen nagyvonalúan és hasznosan tudok alkalmazni. Ez az egy szó majdhogynem kritériumként villan fel, mikor civilizációról beszélek, ugyanis jelzi annak bizonyos fokú egységességét, szervezettségét és azt a tényt, hogy az adott civilizáció tisztában van saját maga létével (vagy inkább civilizációs jellegével). Korunk emberisége épp a küszöbén van ennek a felismerésnek: a világ nagy része függetlenül az adott helyen élő emberek életminőségétől vagy kulturális lehetőségeitől kezdi megérteni, hogy teljes egymásrautaltságban élünk nap-mint-nap. Mikor ebbe a ténybe belegondolok, kicsit irigylem például azokat az Amazonas mentén élő törzseket, akik még mindig teljesen önellátóak és függetlenek a modern világtól (nem csak gazdasági, de politikai és kulturális értelemben is, és ez utóbbi talán a legfontosabb). Visszakanyarodva eredeti gondolatunkhoz, azt kell mondjam: az egyes emberek még sosem voltak ennyire tudatában annak, hogy végső, valóban otthonnak nevezett "keretük" az egész emberi faj (a teljes emberi társadalom). Ez hasznos, többek között mert szélesebb körű felelősségtudatot ébreszt (nem győzöm hangoztatni azt az alapigazságot, hogy a globális fogyasztói társadalom tagjainak globális felelősségérzettel is kellene rendelkezniük, hiszen a felelősségük is globális), ami talán végre megfordítja a Föld évezredek óta tartó egyoldalú kiaknázását, és nemsokára megjelenhetnek az első olyan generációk, akik jobb állapotban adják tovább a bolygót, mint ahogy kapták. Jótékony gondolat emellett azért is, mert segítségével elkerülhetőek - legalább elvben - az egyenlőtlenségek, a háborúk és a viszályok (gondoljunk bele, manapság hány ellenzője van az Egyesült Államokon belül is a saját gazdasági javukért indított olajháborúknak; a háborúellenes szemléletmód századokkal ezelőtt egyenlő lett volna a hazaárulással, manapság viszont eldönti a politikát).

 

   Mit is tekintek hát civilizációnak? Ha az előbbi körvonalazás nem is világított volna rá teljesen, jelenleg az egyetlen ismert példánk alapján azt mondhatom, hogy civilizáció annak az adott bolygón (fejlettségi fokától függően bolygókon) élő, tudattal rendelkező, uralkodó faj egyedeinek a terméke, amelyik tudatában van saját civilizációs jellegének. Tudom, fogalmat nem magyarázhatunk önmagával, most mégis meghagynám a definícióban a definíció tárgyát, talán az önmagára utalással is érthető a gondolat. Ellenben ha már megszültem a fenti megállapítást, nézzünk szét, mások mit mondanak erről. Nem túl interdiszciplináris (és nem is túl tudományos), de a wikipedia fogalma a következő: "A civilizáció " a (mindenkori) társadalomfejlődés, ill. az anyagi műveltség legmagasabb foka, melyben a társadalmi-gazdasági alakulat, igényeinek megfelelően, szelektíven és módosítva magába olvasztja … a korábbi korok eredményeit, tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Ebben a tekintetben a civilizáció sokszor a társadalom szinonimájaként is használatos." E sorokat biztosan egy történész írta. Hozzáteszi a szócikk: "Tágabb értelemben társadalmi, gazdasági, szellemi művelődést, műveltséget jelent." Ez már valamivel univerzálisabb, sőt lassan alkalmas lesz arra, hogy eltérő civilizációkat egymás mellé tegyünk és értékeljünk. William Harvey szerint "a civilizáció egyszerűen győzelmek sora a természet felett". Elárulom, mivel a kérdést a jövőre vetítve akarom használni, elsősorban technikai szempontból fogok a civilizációra tekinteni. Akit a további fogalmi és értelmezési kérdések érdekelnek, a Magyar Tudomány 2002/6-os számában találja Vitányi Iván írását (link a cikk végén).

 

   A civilizáció a fény szülötte. Ha elvesszük a fényt, a civilizációt is kioltjuk."  írja Fritz Leiber, és ezzel rámutat a technikai-technológia civilizáció-szemlélet és civilizáció-osztályozás szükségességére. Azok a civilizációk ugyanis, amik tágabb értelemben nyomot hagynak maguk után vagy érzékelhetők más civilizációk számára (akár csillagászati távolságokból is), kétségkívül a fényből  építkeznek. A fény leginkább az elektromosság, tágabb értelemben az erő és az energia uralásának a kifejezése. Az egykor volt dél-amerikai civilizációk bár roppant impozánsak voltak és maradandót hagytak hátra, mégis ha ma az a típusú "berendezkedés" lenne uralkodó az egész Földön, a külső szemlélők számára láthatatlanok lennénk. Nem volna sem mesterséges fényszennyezésünk, nem bocsájtanánk ki rádiójeleket, általában véve semmilyen mesterséges sugárzás nem hagyná el planétánkat. Ha belegondolunk, hogy az idegen élet kutatásával foglalkozó csillagászok ma pontosan ezeket a jeleket keresik a világűrben, akkor beláthatjuk, hogy miért kell egy civilizációnak, ami a "csillagok közé tart", szükségképpen felhasználnia a "fényt". Mivel a termodinamika második főtétele kimondja, hogy minden fejlett civilizáció entrópiát termel, elkerülhetetlen, hogy a folyamat közben elpazarolt hőenergia ki ne sugárzódjék az űrbe. Ez pedig azt jelenti, hogy műszereinkkel - elvben - még akkor is felfedezhetnénk idegen civilizációkat, ha azok megpróbálják elrejteni jelenlétüket. A bekezdés eleji idézet más szempontból is sokatmondó: a következőkben tárgyalt Kardasov-skála éppen aszerint rendezi az egyes civilizációkat, hogy azok milyen mértékben képesek hasznosítani a saját csillaguk, majd később az összes többi elérhető csillag energiatermelését. Márpedig a csillagok az univerzum igazi lámpásai, ehhez kétség sem férhet.

 

   Hogyan kutassunk idegen civilizációk után? Segítségünkre lesz a kérdésben a SETI, vagyis az idegen értelmes lényeket évtizedek óta kereső kezdeményezés. Ahogy az előző bekezdésekből nyilvánvalóvá vált, a SETI nem közvetlenül idegen lények után kutat különböző berendezéseivel, hanem a lények által létrehozott civilizáció energianyomai után. Ezek az energianyomok valószínűleg nem direkt kisugárzott üzenetek lesznek. Kevés kivételtől eltekintve (amikor a SETI munkatársai szándékosan más civilizációknak szóló üzenetet sugároztak a világűrbe) az emberiség által "szétszórt" rádiójelek nem másnak szóló üzenetek, egyszerűen belső kommunikációnk kiszivárgó töredékei. Amikor tehát idegen értelem jeleit keressük, általában valamiféle rádió-frekvencián fogható, természetes forrással (például egy pulzárral) nem magyarázható jelsorozatra vadászunk (ilyen lehet a prímszámok sorozata, melyet természetes forrás nem adhat ki, ezért az intelligencia egyértelmű jele lehet). A bekezdés végén írok arról, miért pont a rádió-tartományban kutakodunk. A kereséshez tehát hatalmas rádióteleszkópokkal meredünk az égre, és próbálunk a zajból valami egyedit kiszűrni. Zavaró jelekből pedig sajnos rengeteg van. Sok olyan objektum található az égen, amik maguk is rádióforrások, emellett a kozmikus háttérsugárzás is folyamatosan morajlik, a földi eredetű zavaró tényezőkről nem is beszélve. Ahhoz, hogy a szűrés hatékony lehessen, hatalmas számítási kapacitásra van szükség. Köztudott, hogy a SETI az amatőr érdeklődőket is bevonta a keresésbe, mikor mindenki számára telepíthető programok formájában szétküldte az interneten a bejövő információk apró csomagjait, hogy a felhasználók otthoni gépeit vegye igénybe. A kezdeményezés leleményes volt, eredményre azonban még egyetlen SETI kutatás sem vezetett: a mai napig nincsen olyan, a világűrből érkező, nem "emberi kéz" alkotta információ a kezünkben, amiről biztosan tudnánk, hogy idegen eredetű.

 

A rádióhullámok egy sokkal nagyobb család, az elektromágneses sugárzás családjában találhatók, melynek fontos tulajdonsága, hogy tagjai - vákuumban - fénysebességgel haladnak. A teljes elektromágneses spektrum a következő: rádióhullámok > mikrohullámok > infravörös hullámok > látható fény > ultraibolya hullámok > röntgen sugárzás > gamma sugárzás. Az előbbi felsorolásban az elemek csak hullámhosszukban térnek el: a rádióhullámé a legnagyobb, a gamma sugaraké pedig a legkisebb. Fontos látni, hogy például a látható fény és a rádióhullámok csak hullámhosszukban különböznek, ahogy a látható fényen belül a színeket is csak ez különbözteti meg egymástól. Mivel az emberiség a rádióhullámokat használja előszeretettel információközlésre, a SETI is ezek után kutat. Mivel mi ezeket közvetlen érzékszerveinkkel nem érzékelhetjük, érdekes eljátszani a gondolattal, hogy létezhetnek olyan értelmes lények is, akik viszont műszerek nélkül képesek fogni akár a rádióhullámokat, akár az elektromágneses spektrum más tartományait is. Ezt a problémát a SETI is felismerte, így ma már vannak keresési projektek például a látható optikai tartományban is, hátha mások azon keresztül kommunikálnak.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Civilizáció-kutatás
CSERÉLJÜNK GONDOLATOT FACEBOOK-CSOPORT WEBOLDALA - © 2008 - 2026 - gondolatcsere.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat